megvolt életem első tejfakasztó sörözése, szokni kell ezt még, a boldog apa mutatta a képeket a babáról, a háta mögött pedig ment a kézilabda meccs a tv-ben. én pedig próbáltam egyszer ide, egyszer oda nézni, hogy udvarias is legyek, (érdekelt azért persze,) de azért a gólokról sem akartam lemaradni.
a fájások ugyan már x időközönként ismétlődtek, haverom kedves felesége azt azonban mindenáron el akarta kerülni, hogy idiótát csináljon magából, és túl korán megkongatva a vészharangot, a semmiért siessenek be a kórházba. ezért haverom felhívta az orvos apját, hogy most mi legyen. erre ő azt felelte, hogy kedves fiam, attól függ te mit akarsz, te akarod levezetni a szülést, vagy ráhagyod az orvosra.
